»Sudár
fa állott, óriási,
Tavasz delén a napsütésben...«
Tavasz delén a napsütésben...«
Nézd,
virágzom, nézd, hogy süt a Nap,
Virágaimmal érted késtem.
Virágaimmal érted késtem.
»Szeszély-asszony
hanyag keze, szél
Belekapott kopott galyba, virágba...«
Belekapott kopott galyba, virágba...«
Királynét
várt s csak most érkeztél,
Ez a fa az erdők királya.
Ez a fa az erdők királya.
»Volt
két virág más másik ágról,
De egy volt szirmuk s kelyhük színe...«
De egy volt szirmuk s kelyhük színe...«
Van
egy víg, rózsás csók-ravatal
S két élő-vágyó kiterítve.
S két élő-vágyó kiterítve.
»Két
fáradt virág más-más ágról,
Pihegve egymás mellé hulltak...«
Pihegve egymás mellé hulltak...«
Most
kezdődik csak a történet,
Királynőm, felejtsük a Multat.
Királynőm, felejtsük a Multat.
»Tudjátok
jól, hogy röpül az Idő
S övék csupán egy pillanatja...«
S övék csupán egy pillanatja...«
Mienk
a Nap és mi megállást
Parancsolunk a nyári Napra.
Parancsolunk a nyári Napra.
ȃs
szomoruság volt a nászuk,
Tiszta, édes, bánattal telve...«
Tiszta, édes, bánattal telve...«
Ez
lesz a világ legbékültebb
És legfejedelmibb szerelme.
És legfejedelmibb szerelme.