Bresztovszky Ernőnek
küldöm.
Nyafogtam
már arról, hogy adtam és adtam,
Csak az Idő szállt el mindig többre-várón
S mindig szabadabban.
Csak az Idő szállt el mindig többre-várón
S mindig szabadabban.
Kereke
ha lendült a lusta Időnek,
Köszönöm Istennek, a Humanitásnak
S köszönöm a Nőnek.
Köszönöm Istennek, a Humanitásnak
S köszönöm a Nőnek.
Idő
kerekének most már mások álltak
S mosolygós sírással leköszönt feléjük
A szent megbocsánat.
S mosolygós sírással leköszönt feléjük
A szent megbocsánat.
Mert
én fáradtam el, én voltam a dőre,
Adjatok még, adók, adjatok, miként én
S előre, előre.
Adjatok még, adók, adjatok, miként én
S előre, előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése